SALVADOR DALÍ

Salvador Felipe Jacinto Dalí y Domenech 1904. május 11-én (8 óra 45 perckor) született Spanyolországban, Figueras városában. Édesanyja Felipa Domenech y Ferrés, édesapja Salvador Dalí y Cusi jegyző, tekintélyes, köztiszteletben álló ember. Második gyermekként érkezik, hogy pótolja I. Salvador Dalít, aki 22 hónapos korában, 9 nónappal és 10 nappal II. Salvador Dalí megszületése előtt eltávozott az élők sorából. A szülők az első gyermek reinkarnációjának tekintették második gyermeküket. Rajongással szerették, kényeztették.

Dalí – katalánul vágyat jelent.

„Szüleim a Salvador nevet adták nekem a keresztségben. Ahogy a nevem is mutatja (el Salvador: a Megváltó), nem kevesebbre vagyok hivatott, mint hogy megmentsem a festészetet a modern művészet ürességétől, és balszerencsénkre vagy megtiszteltetésül, mindezt a katasztrófák korában, ebben a mechanisztikus és középszerű világegyetemben kell véghezvinnem.”

Képzőművészeti érdeklődése, tehetsége már kora gyermekkorában megmutatkozik.

„Anyám mindig azt kérdezte, „Szívem, mit kívánsz? Szívem, mit szeretnél?” Tudtam, mit akarok: hogy adják nekem a mosókonyhát a házunk padlásán. És nekem adták, megengedve, hogy műhelyt rendezzek be ott magamnak.”

Itt a padláson indul el Dalí művészeti pályafutása. Agyagból megformázza a miloi Venust, fest, rajzol és megunhatatlan lelkesedéssel tanulmányozza a képzőművészet remekműveit.

„Felvittem a mosókonyhába a teljes „Art Gowens” gyűjteményemet, melyről az apám, amikor megajándékozott vele, nem is sejtette, milyen erős befolyással lesz a sorsomra. Ismertem a művészettörténet minden képét, melyek gyermekkorom óta barátaim...... Ingres Aranykora és Forrása* a világ legszebb képének tűnt nekem.”

14 évesen ismerkedik meg az impresszionizmussal, pointillizmussal, mikor a művészeteket kedvelő és magas szinten művelő Pitxot család birtokán lábadozik betegségéből.

15 évesen nyílik az első kiállítása szülővárosa színházában (itt épül fel később a Dalí Múzeum).

Teatre-Museu Dalí, Dalí tervei és instrukciói alapján alakították ki
Figueras város színházából, 1974-ben adták át a közönségnek.

16 évesen felveszik a Madridi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan időnként eltanácsolják, időnként visszaveszik, de kiemelkedő tehetsége már itt is megmutatkozik. Ideje nagy részét a Prado Múzeumban tölti. Példaképei El Greco, Goya, Velázquez, Leonardo, Dürer. A kollégiumban köt barátságot Frederico Garcia Lorcaval, Louis Bunuellel, Jose Belloval.

1921-ben meghal az imádott édesanya. Óriási csapás ez Dalí számára.

„Anyám halálát sértésnek veszem a sorstól......Sírva és fogamat összeszorítva megfogadtam, hogy a dicsfénnyel, mely egykor majd a híres nevemet fogja övezni, anyámat kiragadom a halál és a sors kezéből.”

1923-ban eltanácsolják az Akadémiáról, ezután Julio Moisés magániskolájában folytatja a tanulmányait.

1925-ben kiállít a barcelonai Dalman Galériában, és a nagy sikerre való tekintettel visszaveszik az Akadémiára.

1926-ban megy először Párizsba. Felkeresi Picassot.
A másik meghatározó nagy élménye: a Louvre.

1929-ben ismerkedik meg Galaval (polgári nevén Helena Devulina Diakonovával, aki ebben az időben Paul Éluárd költő felesége). A találkozásból sorsfordító nagy szerelem lesz. Gala elhagyja Dalíért a férjét és a lányát. Múzsája, szerelme, társa lesz a művésznek. Néhány év múlva össze is házasodnak. 

„A világban elért sikereimet egyesegyedül Istennek, Ampurda fényének (Alt Ampurdánnak hívják azt a megyét, ahol Dalí szülővárosa, Figueras található) és Galanak, a feleségemnek, egy párját ritkító asszony naponta meghozott áldozatainak köszönhetem.”

Miro vezeti be Dalít a szürrealisták körébe, és amikor néhány év múlva ki akarják zárni, így nyilatkozik Dalí: „Nem zárhattok ki a mozgalomból, mert én magam vagyok a szürrealizmus.”

1930-ben megalkotja a híressé vált paranoia-kritikai módszerét: a művész feladata, hogy a tudatosság kontrolálása nélkül közvetítse a tudattalanjából felmerülő képeket, víziókat.

1936-39 között, a polgárháború idején Itáliában él. A festészet mellett díszleteket tervez, librettókat ír.

1940-48 között az USA-ban alkot. Foglalkozik ékszertervezéssel is.

1948-ban tér vissza Spanyolországba. Port Lligatban megvásárol egy düledező halászviskót, átalakítja, felújítja, és ez lesz az otthona, alkotó műhelye.

Az 1960-as, 70-es évek a hírnévről és a pénzről szólnak. Egymás után nyílnak meg kiállításai a világ nagyvárosaiban, Párizsban, Londonban, New Yorkban. Óriási sikereket arat.

1979-ben a 75. születésnapjára életmű-kiállítás nyílik a párizsi Pompidou Központban.

1982-ben meghal Gala, a múzsa, ezután nem fest többet, visszavonul.
Ebben az évben I. János királytól megkapja a Púbol márkija címet.

1989. január 23-án az öröklétbe távozik. Nyughelye a figureasi Színház – Múzeumban van.

Dalí a képzőművészet nagy fenegyereke, az öntörvényű, kereteket felrúgó zseni, aki fenekestül felforgatta a 20. század művészetét. Egyedülállóan mutatja meg a valóságon túli világot, az álmok, látomások, fantáziák világát.

Louis Bunuellel közösen forgatott filmje: Az andalúziai kutya. Készített könyvillusztrációkat, litográfiákat, szobrokat. Tervezett színházi jelmezeket, ékszereket, parfümöket.

És megalkotott egy csodálatos TAROT-t.